Oldalak

2012. április 7., szombat

Kölni beszámoló 1.


köln címer Ígéretemhez híven, jöjjön egy rövid kis beszámoló az elmúlt 3 hónap történéseiről.
Mint azt a legutóbbi posztban olvashattátok, tavaly decemberben eldőlt, hogy az új évet új munkahelyen és nem mellesleg új országban kezdem. Nevezetesen Németországban, azon belül pedig Kölnben.

A kijutás viszonylag egyszerű volt: A neten találtam egy Magyar céget, aki Németországba illetve Franciaországba keresett csőszerelő és klímaszerelő szakmunkásokat.
Gyorsan jelentkeztem, majd elintéztük a szükséges dolgokat. Itt megjegyezném, ha valaki hasonló helyzetbe kerül, akkor szánjon egy kis időt a számlanyitásra mert elég gusztustalan dolgokra képesek a bankok. (Nekem pl. sikerült egy olyan bankot választanom, amelyik az itteni készpénzfelvételért 7,6 Eurót számol fel.)
Eljött a nagy nap. Január 2.-án elindultunk egy leendő kollégámmal (ő Ajkai volt) reggel 8-kor.
Emberi számítás szerint este 7 körül meg kellett volna érkeznünk, de ez nem így működik a nagy precíz Németországban. (Gradilaci után szabadon “Stau-ország)
Történt ugyanis, hogy belefutottunk egy jó 1,5-2 órás dugóba. Ez annyira megdobta a menetidőt, hogy volt vagy 1/2 11- 11 óra mire megérkeztünk Kölnbe. Egész pontosan Flittardba.

Még Pesten arról tájékoztattak bennünk, hogy 2 max. 3 személyes lakásokba leszünk elszállásolva. Ehhez képest megérkezésünkkor nemhogy üres lakás, de még ágy meg ágynemű sem volt. A régebbi kollégák miután megérkeztek a szállásra, ők szállásoltak el bennünk. Volt akit egy sarokülő garnitúrán, volt akit másutt. Nekem egy bajszos csávó franciaágyán kellett osztoznom. Felemelő érzés volt. :-(
De mivel a fáradságtól már nem is láttunk, hamar elaludtunk. Elalvás előtt még arról tájékoztattak bennünk, hogy másnap nem kell dolgoznunk, mert kerítenek kulcsot a lakáshoz és kipakolhatunk nyugodtan.
Persze, ahogy mi azt elképzeltük… Reggel 1/2 7-kor közölték velünk, hogy akkor át lehet öltözni munkásruhába és irány dolgozni. Köpni - nyelni nem tudtunk. Jóformán a ruhát alig tudtuk felvenni az idő rövidsége miatt, nemhogy valami kis harapnivalót magunkhoz venni. Ezúton is köszönet érte az illetékesnek. ordit
Elindultunk dolgozni (vagyis vittek bennünk) az építkezésre. A fáradságtól és az éhségtől meggyötörve délben átmentünk a a pékségbe és kínunkba vettünk 2 db valami édes péksüteményt. Felét bírtam csak megenni, annyira förtelmes volt az íze, de nem volt más.
Eljött végre a munkaidő vége, és mire hazaértünk, már lett lakáskulcs. Felvonszoltuk magunkat, majd kipakoltunk. A fagyasztott ételek többé-kevésbé megolvadtak már, de kidobni sajnáltuk és lefagyasztottuk újra. Túléltük ezt is.
A munka: Nem rossz munka, szeretem is csinálni, de a munkatempó elég feszes a hazaihoz képest. Itt a 10 órát valóban ki kell dolgozni. Nincs sétálgatás, meg trécselés. Ha megállsz akárcsak kérdezni a munkatársadtól valamit (legyen az egy méret, vagy bármi a munkával kapcsolatos dolog) és a főnök épp arra jár, akkor máris a következő szöveg van: Mi van miért állsz alatta? Nem volt idő otthon beszélgetni?
Egy kép a teljesség igénye nélkül arról, hogy többek közt mit is csinálunk:
DSC00079
Aki esetleg nem érti: Ez a kép egy mosdó panelt ábrázol. Minden vezeték rozsdamentes csővel van szerelve és úgy, hogy állandóan kering bennük a víz. Ezt a fertőzésveszély miatt találták ki. Állandó mozgásban van a víz, tehát sehol nincs rá lehetősége, hogy “pangjon”.
Ekkor még elképzelni sem tudtuk, hogy mennyi is az a 8 hét, mire először haza tudunk menni.
Most már tudom. Nagyon sok. Ez nekünk is sok, az otthon maradottaknak is sok. Nincs mit szépíteni.
Előbb viszont nem tudtam hazamenni, mert egyrészt meg kellett várni az első fizetést, másrészt meg a kollégám akivel kijöttem 2 hét után meglépett.
Nem tagadom, volt olyan pillanat, hogy nekem is megfordult a fejemben, hogy hagyom a fenébe az egészet és irány haza. De hát ez ellen úgysem tudok mit tenni. Örülök, hogy van munkahelyem. igen_jeee
A napjaink nagyjából így zajlanak:
Hétköznap reggel 1/2 5-kor kelés, kávéfőzés, készülődés, majd 6.10-kor indulás a melóhelyre.
7-kor kezdődik a munkaidő és 1/2 6-ig tart. A munkaidő végén elindulunk haza, ami nem mindig sikerül olyan hamar. Ebbe a rohadt városba akkora dugók tudnak kialakulni, hogy a 14 km-es távot 1,5 óra alatt is sikerült már leküzdeni. :-(
Miután ez megtörténik, hazaérve fürdés, evés, cigitöltés és fekvés.
A hétvégén meg (én legalábbis csak hétvégén) megiszunk pár üveg sört és elvagyunk magunknak.
Persze vannak kivételek:
DSC00095
nagylol 
Igen, jól látjátok: Cigitöltés. Otthonról ugyanis elég rizikós akkora mennyiséget kihozni amennyi elég lenne, idekint meg horror áron van a normális cigi. (Átlag 5 euró/doboz)
A kivihető mennyiség jelenleg: 800 db cigaretta vagy 1000 gramm dohány.
További infók itt: Euvonal.
Szombaton annyival jobb a helyzet, hogy csak délig vagyunk. Ilyenkor mosás, főzés, evés-ivás, stb.
Az időjárás: Még a kijövetel előtt azon aggódtam, hogy milyen hideg lesz, hisz’ itt vagyunk fent északon. Hál’ istennek, sokkal jobb az idő mint otthon. Mármint ami a hőmérsékletet illeti. Máskülönben meg minden nap esik az eső.
Árak: Nagyjából hasonlóak mint otthon. Már vége a mosópor biznisznek. Ami esetleg olcsóbb lehet itt (főleg most a húsvét közeledtével) a tojás. 10 db 1,09 Euro.
Felfedeztük a helyi bolhapiacot is. Ez nem is annyira használtcikk piac, inkább simán piac.
Na itt érdemes élelmiszert, gyümölcsöt, WC papírt vásárolni.
Néhány ár a teljesség igénye nélkül: 1 kg banán 1 Euro, 4 kg narancs 3 Euro, 1 kg gránátalma 2 Euro, 1 csomag felvágott (átlag 30 dkg-os csomagban) 1-1,5 Euro.
A piac többsége török kézen van szerintem, mert szinte csak török árusok vannak.
Érdekes dolog a müa. palackok kezelése is. Van ezeknél az ún. “Pfand” jelölés bizonyos palackokon. Ezeket ha visszaviszed, 25 centet kapsz értük. Az érdekes az egészben, hogy abban a pillanatban, mihelyst berakod a gépbe a palackot, azonnal össze is préseli.
Kérdés: Nálunk ez miért nem működik? Egyébként már vadászok az ilyen jellel ellátott palackokra itthon is. Valahogy így néz ki élőbe a palack, rajt a jelölés:
DSC00072

Jelenleg egyébként egészségügyi szabadságon voltam-vagyok, másrészt meg a húsvét miatt vagyunk itthon.
Történt ugyanis, hogy egyszer csak elkezdett fájni a gyomrom. 1,5 – 2 hétig szenvedtem, mire mertem szólni a főnökömnek, hogy mi a helyzet. Azonnal hazaküldött.
Itthon gyomortükrözés, de hál’ isten nem találtak semmit.
Valószínű, hogy a gyors fogyástól lehetett (3 hónap alatt 15 kg) és közrejátszhatott egy kis gyomor-ideg is. Na meg hogy nem ettem rendesen. Reggelit abszolút nem, ebédet meg épp hogy csak pár falat hideg kaját. Meg is lett az eredménye!
Azt meg csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy (mint utólag kiderült) a Kölni csapvíz nem igazán iható. Teli van ugyanis különböző anyagokkal, amik egy idő után lerakódnak az ember szervezetében.
Én meg azt hittem, hogy egész Európában iható a csapvíz. Hát nem!
Úgyhogy most itthon hízókúrán vagyok és egyre jobban érzem magam.
Legközelebb talán lesznek képek is, eddig ugyanis sem idő nem volt rá, sem gép nem volt velem. Amik készültek képek, azokat is mobillal csináltam.
Pedig jó lett volna, ha van nálam gép, mert volt a Kölni karnevál is.
A YouTube-n van róla elég szép kis leírás, de a google is nagyon sokat ír róla.
De hogy ne kelljen annyit keresgélnetek: Katt ide és ide. yes
Egyenlőre ennyi volna mondandóm. Ha lesz még érdekesség amiről beszámolhatok, jelentkezek ismét…

És hogy mi lesz a lakókocsival? Hát ez jó kérdés.
Jelenleg a munka fontos. Ha lesz időnk, természetesen megyünk azonnal "bódézni", de idén erre nem sok lehetőségünk lesz. Sajnos...  

0 megjegyzés: