Első VAD-kempingezésünk.

Mint a poszt címéből kiderül, túl vagyunk életünk első vadkempinges kalandján.
Annyira azért vad mégsem volt, de kint voltunk a természetben és senki sem zavart bennünk.

Képet párat készítettünk csak, de ezt a szabadságot úgysem tudja visszaadni több száz kép sem…
Szóval: Már régóta el szerettem volna jutni Pötrétére a “híres” horgásztóhoz (tavakhoz).
A lehetőség adott volt. Van lakókocsink, ki kéne szakadni a hétköznapokból, hát rajta!
Szombaton el is indultunk. Reggel 8 körül volt az indulás és már az előjelek sem voltak valami fényesek.
Nagyjából a lakásunktól 15-20 km-re Gyanógeregye előtt kiderült, hogy otthon maradt a horgászengedélyem. Mit volt mit tenni, megálltunk és a Hugi javaslatára leakasztottuk a lakókocsit az út mellett. Ő hazament a kocsival az engedélyért, én meg ottmaradtam a lakókocsira vigyázni.

Nem volt egy kellemes érzés ahogy száguldoztak el mellettem az autók.
Ahhoz képest, hogy a drága meteorológusaink semmi esőt nem jósoltak a hétvégére, a barométereink már előre jelezték az esőt. Mikor elindultunk csak pár csepp esett, de mikor beértünk Zala megyébe (és ezt kéretik nem sértésnek venni, de tényleg így volt) mintha egy másik világba csöppentünk volna. Elsötétült minden, még a GPS is átváltott éjszakai üzemmódra.
Na mondom szépen nézünk ki. Olyan felhőszakadás volt, hogy nem is emlékszem hasonlóra.
Át is estem a “tűzkeresztségen”. “Téptünk” 75-80-l az úton és jött egy kamion. Egyszer csak elkezdett szitálni az egész szerelvény. Mit ne mondjak besz…m rendesen. Most sem tudom hogyan, de megúsztuk. Levettem a gázról a lábam és pár mp. alatt nagy nehezen visszaállt minden a rendes kerékvágásba.
Tanulság: Stabilizátoros vonófej nélkül lassíts, mikor egy nálad nagyobb autó jön veled szembe.
Szerencsére a lakókocsi jól bírta, de a gyári antenna kivezetésénél beázott. Ekkor vettem észre, hogy ez a nyomorult régi tulaj 1 sima parafa dugóval tömte be a nyílást. Na ezt a problémát a következő hétvégén rövidre is fogom zárni egy darab lemez és a nyílás betakarásával. Úgysem használom soha tetején lévő “lyukat”.
Máshol egyébként semmi beázás nyom nem volt, pedig féltem, hogy most biztos lesz. És lám a 23 éves lakó is lehet jó! :-)
Tehát odaértünk szakadó esőben. Először lementünk az 1-es számú tó egy keskenyebb részéhez, mert láttunk ott lakókocsit.

Gondoltam megkérdezzük, hogy is megy itt a móka. Bekopogtunk, majd érdeklődésünkre elmondták, hogy menjünk csak át nyugodtan a oda szembe a póznákhoz. Ott nyugodtan letáborozhatunk.

Mi szót fogadtunk. Leakasztottam a lakót, letalpaltam, aztán vártuk, hogy elálljon ez a rohadt eső.

Fújt a szél is kegyetlenül.

Aztán késő délután el is állt az eső, de a szél csak nem akart alábbhagyni. Gondoltuk körülnézünk gyalog a tó mellett. Elindultunk az úton aztán láttuk, hogy tőlünk nem is olyan messze horgászik valaki. Szóba elegyedtünk vele. Közben felfedeztünk egy mini kis síremléket, rajt egy férfi képével és hogy 47 éves volt. Kérdeztük az öreget: mi történt vele? Erre felmutat az ég felé és mondja, áramütés érte. Ekkor vettük észre, hogy kb. 4-5 méterrel a fejünk felett húzódik az erősáramú távvezeték.

A balesetről itt (is) olvashattok: Katt. ide.
Nem kicsit lepődtünk meg. Kérdeztük miért nem lehet innét áthelyezni? Erre meséli, hogy ez a kábel látja el a tőzegbányát árammal (Mellesleg a jelenlegi miniszterelnök tulajdonában van a bánya) és ezért nem olyan egyszerű a vezetékek áthelyezése. Hja kérem a pénz nagy úr!
Kérdezném: Hány embernek kell még meghalni ahhoz, hogy elkerüljenek onnét azok a k…a vezetékek?
Na mindegy, sajnos ezen már változtatni nem tudunk.
Miután ezt megtudtuk, pánikszerűen körülnéztünk új hely után. Meg is leltük:

 

Sokkal szélvédettebb volt, mint az előző és volt a közelben egy tábori WC is. Kiváló! Nem kell használni a camping WC.-t.  
Estére kisütött a nap is, úgyhogy minden ideálisnak tűnt a másnapi pecához. Igen a másnapihoz, mert mikor megvettem a napijegyet, akkor még nem tudtam, hogy ennyire megjavul az idő. Szakadó esőben meg mégsem lett volna kedvem eláztatni magam.
Sajnos a korábbi posztban említett mobil tusolót nem tudtuk kipróbálni, mert 11 C°-ban nem igazán volt kedvünk a szabadban tusolni. Majd talán legközelebb valahol máshol ….
Másnap reggelre végre a szél is elállt. Felkeltem már 4-kor (mondjuk ez nálam nem nagy újdonság, mert itthon is megébredek) és bekevertem az etetőanyagot. Beetettem és bedobtam a felcsalizott horgot.
Ekkor még bizakodtam, hogy lesz valami, de az idő múlásával minden remény alábbhagyott.

Egész nap még csak egy mozdításom sem volt.
A Hugi fogott egy kisebb kárászt. Ezt hamar fel is daraboltam, gondolván talán egy süllő arra téved és ráfanyalodik. De semmi.
Így utólag már akkor gyanús volt a dolog, mikor vettem a napijegyet és a horgászboltban “ütötte” az asztalt egy horgász. Előttem mondta, hogy lent vannak 3-an hat bottal, és összesen fogtak 2 db 1,5 kg-os pontyot.
Lehet, hogy valami front volt, vagy mit tudom én mi lehetett de tény, hogy a közelünkben senkinek sem volt szerencséje.
Mindenesetre egy darabig jegelem a pecás kiruccanásokat. Ha halat akarok fogni, elmegyek egy “műanyag” tóra és ott kiélvezem magam.
Maga a kempingezés, meg a szabadban történő táborozás egyébként fantasztikus volt, és bármikor elmennék bárhova. Illetve kicsit helyesbítek: Vízpartra.
Valahogy a hegyek nem igazán érdekelnek. Meg-megnézem, de hogy én ott akár csak egy hétvégét is eltöltsek. Háááát az nem igazán kötne le. De hát mindannyian mások vagyunk….
Pár képet azért készítettünk, melyeket a Picasan megtekinthet akit érdekel: Kattints ide.
Száz szónak is egy a vége: Nagyon jól éreztük magunkat és csak javasolni tudom mindenkinek, hogy ha másra nem is jut ideje, vagy pénze, legalább egy hétvégére mozduljon ki az otthonából, a megszokott közegből. Higgyétek el nagyon sokat jelent….