Hát megértem ezt is... :-) Irigykednek rám, mert napi 10-12 órai munka után nem a kocsmába hordom a lóvét, hanem jövök haza és itthon töltöm az estéimet.
Ennek "sajnos" (:-DDD) velejárója, hogy az ember eljut a szabadsága alatt Tunéziába, vagy ne adj' isten Horvátországba is.
Sok lemondással jár ez kérem szépen.
Először is ott van ugye a mások által oly’ istenített hazai turizmus. Mi sajnos nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy a Balatonon töltsük el a szabadságunkat. Ennek több oka is van: Egyrészt kiszámíthatatlan az időjárás, másrészt megfizethetetlen árak vannak itthon.
Példának okáért tudom mondani, hogy míg tavaly 2 hétig voltunk Djerbán (Tunézia) 3*-s hotelben mindennel együtt 190.000.- Ft-ért két hétig, addig itthon meg lehet nézni a hazai turizmus által nyújtott lehetőségeket. A teljesség igénye nélkül kiragadtam egy lehetőséget Badacsonyban. Igen jól látjátok. cca. 150 Euro volna 1 hétre kettőnknek. Ez ha jól számolok, akkor 42.000.- Ft/hét, azaz 84.000.- Ft 2 hétre. És erre jön még rá az idegenforgalmi adó, stb.
Ellátás nincs benn! Lehet viszont kirándulni nagykabátban, fagyoskodni, és várni hogy épp melyik vendéglátóhelyen rántanak le. Na köszönöm, ebből nem kérek!
Ellenben erre az időszakra van Tunéziában Sousse-ban 1 hét All Inclusive kettőnknek 100.000.- Ft-ért. (Illetékekkel, repülőjeggyel együtt!!!)
Hogy miért is írtam le ezeket a sorokat? Hát azért, mert kaptam egy “kedves” ismerősömtől a weblapunkon keresztül egy mailt, ami az alábbiakat tartalmazta:“tesódnak is adj valamit, mert látom jól viszed
--
Ezt az üzenetet a 77.110.140.35 IP címről küldték.”
Nem tudtam hirtelenjében mire véljem a dolgot. Első olvasatban arra gondoltam, hogy gürizzek tovább, és minden a megélhetésemhez fel nem használt lóvémat adjam oda a tesómnak? Ez működne is, ha még gyerekek lennénk. De tekintettel arra, hogy a gyermeki koron már lényegesen túl vagyunk mindketten, ezért inkább a saját előrehaladásomat tartom fontosnak.
Gondolom a kedves levélíró a nyaralásainkat irigyelte tőlünk, ugyanakkor elfeledkezett 1-2 dologról.
Nevezetesen arról, hogy a párommal mindketten jóformán a nulláról kezdtünk és így értük el a jelenlegi helyzetünket, életszínvonalunkat, stb.
Nekünk is voltak nehéz napjaink. Volt, hogy karácsonykor diót csomagoltunk be a fára, mert nem tellett szaloncukorra. Volt hogy vasárnap is főzeléket ettünk, mert arra tellett. Volt, hogy a fizetésünk egy az egybe ment a hitelekre, rezsire, stb.
Mégsem kértünk (szerintem nem is kaptunk volna) mástól segítséget. Túléltük.
Ennyi volna a mai post.
Kíváncsian várom a véleményeket, melyeket most az egyszer moderálás nélkül közzéteszek. Hátha bennem van a hiba…
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése