Lakókocsi futómű javítás.

Az egész történet azzal kezdődött, hogy még otthon feltűnt, hogy a lakókocsi dől egy kicsit jobbra.
Gondoltam ferde az udvaron a beton, és azért látom így.
Aztán egyszer, mikor jöttünk haza Borgátáról, megálltunk, hogy lefotózzam.
Egy a kamionosoknak nem éppen szimpatikus helyet szemeltem ki. (Itt szokták mérni a tengelysúlyt.)
Megálltunk és ezt láttuk:

Mondanom sem kell, kissé megijedtem lettem a látványtól.

Még aznap felhívtam a szerelőnket (nevezzük csak Feribá’-nak) és tájékoztattam a látottakról.

Kértem, hogy mielőbb nézze meg mi a helyzet, mert így nem igazán merek vele közlekedni.

Pillanatok alatt (kb. két hét sírdogálás után) el is jutottam hozzá. :-)

Mentségére legyen mondva, hogy soha egy fillért nem fogad el tőlem, bármilyen munkát is végez az autónkon.

Ekkor ért a második meglepetés: Nem lehet javítani.

Az a helyzet ugyanis, hogy ezeknek a futóműveknek gyárilag ilyen gumitorziós – rugózása van. A lengéscsillapító alapesetben nincs is rajt.

Szomorúan vettem tudomásul, hogy más megoldás illetve szaki után kell néznem.

A környéken (Vas megye) senki nem vállalta, illetve Táplánszentkereszten vállalták volna 3.000 euróért.

Igen, nem elírás HÁROMEZER EURÓ!!! Hát a jó édes any…..t vegye le ez a tetű, de ne engem. Ennyiért már kapok egy a miénknél jóval fiatalabb lakókocsit is, nem egy feljavított futóművet.

Végül is az index lakókocsis fórumán Cryvoyager sietett a segítségemre, és az ő javaslatára felhívtam a Gimibó Kft.-t.

Elsírtam nekik a bánatom, mire a fickó megnyugtatott: Semmi gond, tudják javítani, ráadásul a Tápláni ár töredékéért. Királyság!!!

Már csak azt kellett eldönteni, hogy mikor és hogyan jutok el Kecskemétre ilyen állapotú futóművel.

Eredetileg az volt a tervünk, hogy július 16.-ától 24.-ig megyünk Siófokra nyaralni. Na ez úgy ahogy van emiatt nem jött össze. Mármint a 16.-i. indulás.

Azt találtuk ki (illetve Gruau kolléga), hogy 17.-én lemegyünk Kecskemétre és ott alszunk a Tesco parkolóban.

Szerencsére 2 lakókocsis kolléga is a segítségünkre sietett (csak a keresztnevüket említeném:Imre és Feri). Mindketten felajánlották a segítségüket. Meglátogattuk először Imrééket.

Ezúton is köszönjük nekik a szíves vendéglátást és a segítséget amit nyújtottak. Nélkülük nem is tudom mi lett volna velünk abban a nagy melegben.

Elég szűk utcában laknak, ezért sűrű elnézés kérések közepette elbúcsúztunk tőlük és nem vállaltuk be a házuk melletti alvást. (talán nem sértődtek meg emiatt)

Elmentünk a Tesco parkolóba és letalpaltunk. Egyszer csak csörgött a telefon, és bejelentkezett Feri. Mondta, hogy mindjárt jön.

Hamarosan oda is ért, és addig – addig győzködött bennünk, míg ráálltunk a dologra. Mármint arra, hogy menjünk ki Helvéciára és náluk az udvaron éjszakázhatunk. Nem akartunk senkinek sem a nyakára mászni, ezért ódzkodtunk a dologtól.

Nagyon rendesek voltak. Nem hogy áramot adtak, de még azt is megengedték, hogy letusoljunk náluk.

Hálás köszönet érte, mert ez nagyon sokat jelentett nekünk. (egész nap a 35°-os melegben kóvályogtunk, el tudjátok képzelni milyen bukénk lett volna másnap. :-DDD)

Gyönyörű helyen laknak. Mondtam is a Huginak, hogy tisztára Tunéziába érzem magam, annyira homokos itt a talaj. Elbeszélgettünk, majd tusolás után eltettük magunkat másnapra.

Azért gondoljon bele a kedves olvasó: Hány ember teszi ezt meg manapság? Egy vadidegen embert, akit csak az interneten egy fórumon “látott” eddig, beengedjen a privát szférájába? Ritka.

Na de kanyarodjunk vissza az eredeti témához.

Másnap reggel 7-re kellett mennünk a szerelőhöz. Jó korán (mint mindig :-D) felkeltünk és mielőtt kimentünk volna szerelőhöz, elugrottunk egy kis kajáért, meg a reggeli szükséges dolgainkat elintézni.

7-re ott is voltunk a szerelőnél.

Leakasztottunk, majd miután behúzta a lakót az aknára, átnézte.

Ekkor ért a második sokk: Az alváz jobb oldali nyúlványa el van hajolva úgy 10-15 cm-t a lakó közepe felé.

Há’ most mi lesz? Kérdezem én. Megnyugtatott, hogy meg tudja csinálni és még meg is erősíti. (sajnos erről nem készült fotó, pedig így utólag belegondolva jobb lett volna.)

Ok mondom, csinálja. Ekkor közli velem, hogy ez még nem minden. A gázteleszkóp (ez az, ami a kapcsolófejet összeköti a fékrendszerrel) is el van fáradva, mert semmi csillapítása nincs már.

Kérdem tőle: Mennyibe fog ez fájni pluszba? 6.000.- Ft volt a válasza. Gondoltam, ha már itt vagyunk, legyen. Ennyit megér a biztonságunk.

Úgyhogy otthagytuk a mestert, hadd tegyék a dolgukat. Megbeszéltük, hogy dél körül visszajövünk és arra talán végeznek vele.

Lekaptuk a bicajokat a tetőcsomagtartóról és betekertünk Kecskemétre. Nem volt vészes, úgy 6-8 km lehetett a távolság a központig.

Megnéztük a Főteret, a Cifra Palotát, elmentünk a piacra (ami hétfő lévén takarékon üzemelt) meg még ki tudja merre kóvályogtunk. (pár képet felrakok a Picasa-ra is, de sok nem készült.)

Visszaértünk olyan 11 körül, de sajnos még nem volt kész a lakó. Elmentünk hát tankolni meg valami innivaló után nézni, mert hideg vizünk meg üdítőnk már nem volt. Sör az volt hideg meg whisky is, de azt azért mégsem kellett volna inni ugye?

Ezek után vissza a mesterhez és szerencsére a szemünk láttára épp akkor kezdte el összerakni az új futóművet.

Itt látható az egyik darabja:

 

40*40-es négyzetvasból készült, ami nem olyan gyenge, mint a régi gyári megoldás:

Hangyányit erősebbnek tűnik az új ugye?

Mellesleg a mester elmondása alapján, most 1300 kg-t bír a futómű, ellentétben a gyári 750 kg-l:

 

Egyébként a gyárban is ezzel a módszerrel készülnek a futóművek.

Néhány kép az összeszerelés mozzanatairól:

 

 

Sajnos magáról a gumiról nem csináltam képet (nem mertem annyit okoskodni, hátha kapok egy lángost. )

Ezek után beszerelték a kész futóművet, grátiszba megtisztította fékeket és beállította őket rendesen.

Miután ezzel megvolt, gyorsan berakta az új gázteleszkópot is. Ez már tényleg nem tartott tovább tíz percnél.

Közben kérdezte: Levágja a biztosító láncot? Néztem értelmesen ki a fejemből, mert azt hittem meghibbant. Aztán elmesélte, hogy baj esetén nem elég, hogy nem ér semmit, de még meg is ránthatja a lakókocsit és keresztbe vágódik az úton. Ugyanis a lánc nem engedi biztonsági a fékkötelet érvényesülni. Végül is igaza van, de abba maradtunk, hogy majd otthon én leszerelem róla.

Ezek után fizettünk (semmi extrát nem kért a plusz munkákért, ezért korrekt embernek tartom) majd villámgyorsan átpakoltunk a lakó elejébe (ugyanis túl kevés volt a vonófej terhelésünk) és elindultunk.

Ekkor még nem tudtuk mi vár ránk, de ez majd a következő posztban lesz olvasható…