De sajnálom őket....

Kegyetlen jó az írás, kár, hogy nem a TV híradók népszerűsítik, mert akkor tán az érintettek is szembesülnének a tényekkel...

Már a nagyvilág se a régi. Rossz idők járnak Kanadában is. Nem megy a
 bodza. De ez még mind hagyján. Honvágy van. Méghozzá gyötrő. Így aztán az
 üldözöttek vállalva a rasszista kockázatot, az üldöztetést és a félelmet,
 hazatérnek. A szív megszakad, szem nem marad szárazon. Cudar ez a világ. ..

 Nyíregyházáról összesen közel 60 ember ment el tavaly, de úgy néz ki,
 előbb-utóbb valamennyien hazajönnek majd, mert gyötrő honvágyuk miatt nem
 bírják elviselni a kinti életet - sírta tele a napokban a sajtót Balogh
 Artúr, a városi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke.

  Majd így folytatta: - Nem jószántukból mentek el. Tavaly a cigányok elleni
 gyilkosságok, támadások félelmet keltettek, a közhangulat rendkívül feszült
 volt, a Huszár-telepen élők is napokig nem aludtak, rettegtek éjszaka. A
 munkalehetőségek ezzel együtt még inkább beszűkültek, a szegénység
 nyomasztóvá vált. Én megértem ezeket az embereket. Nem rablókról,
 gengszterekről, törekvő családokról van szó, akik megpróbáltak új életet
 kezdeni, de nem bírták a távollétet feldolgozni. Ezt is meg lehet érteni.
 Most itt állnak fedél nélkül. Nem hagyhatjuk, hogy az utcára kerüljenek.

 Gondolom, most sokakban felmerül a kérdés: Nem ezek azok, akik tavaly a
 világban végigköpködték és elmondták Magyarországot mindenféle
 rasszistának, nácinak, aztán kivándoroltak Kanadába, mondván ezt itt
 annyira szörnyű hely, hogy itt képtelenség élni?

 De igen ők azok.

 A rettegők, akik néhány hónappal ezelőtt úgy húztak el, de előtte még a
 nagy félelemben teljes lepusztították és szétlopták a számukra kiutalt
 szociális lakásokat.

 Ők azok, akik aztán a tengerentúlon menekült státuszért folyamodtak, majd
 lekarcolva a kanadai államot, ott is próbálták azt az élősködő életet élni,
 amire itthon rászoktatta őket a nagyon liberált értelmiség.
 Azonban Kanadában mások a játékszabályok, ott nincs vég nélküli ingyen élet,
 mint nálunk. Ott, ha segélyt kapsz, akkor tenned is kell érte valamit. Ha
 mást nem, akkor rendszeresen iskolába járni, hogy megtanuld a nyelvet, hogy
 később tudj állást vállalni, aztán kell egy kis önkéntes munka is, hogy
 bizonyítsd az elkötelezettségedet az ottani értékek iránt.

 Így egy idő után kitelik a cigánybecsület, és a kanadaiak rájönnek arra,
 hogy ezek az "üldözöttek" valahogy se tanulni, se dolgozni nem akarnak.

 Aztán elindulnak az első eljárások az elkövetett bűncselekmények miatt,
 majd néhány hónap után - ahogy a bürokrácia malmai őrölnek - eljön az az
 idő, hogy a menekültügyi bíróság döntsön az ügyükben. Mivel az esetek
 többségében, figyelemmel az életvitelükre elutasító válasz születne, a
 romák kitalálják, hogy ők mégiscsak hazajönnének. Ekkor a kanadai állam
 felülteti őket egy repülőre, és a kanadai adófizetők pénzén visszaküldi
 őket, hogy ezután már rajtunk élősködjenek tovább. A statisztikai adatok
 szerint a Kanadába menekült cigányok 97 százaléka így jár és egy éven belül
 visszatér Magyarországra.

 Azonban azt a vérlázító képtelenséget, amit most csinálnak, eddig még
 kevesen merték megtenni. Azt követelik, hogy az önkormányzat soron kívül
 utaljon ki lakást a számukra.

 Hogy miért is? Mert az, nekik jár. Sőt még azt is kijelentették, hogy nem
 ideiglenes szállásra gondolnak, mert azt csak a legvégső esetben fogadnák
 el, hanem külön-külön önálló lakásokra.

 Szerencsére az önkormányzat illetékesét nem nagyon hatotta meg a
 siránkozásuk. Közölte velük, hogy mivel annak idején a lakástörvény törvény
 értelmében nem jelentették be, hogy 60 napon túl el fogják hagyni a
 rászorultsági alapon kapott bérlakást, ezért a bérlemények állagmegóvása
 érdekében a lakásokat visszavette a város, majd a lelakott és igen rossz
 állapotú otthonok többségét felújította és új bérlőknek adta ki. Így aztán
 azokat a lakásokat biztosan nem kaphatják meg, de másikat se nagyon, mivel
 a rendelet szerint öt éven belül új lakásigénylést nem adhatnak be.

 Természetesen mindjárt elindult hőbörgés, és Balogh Artúr helyi főretek is
 nyomban exponálta magát: - Nekünk az a célunk, hogy a hazatérő családok
 valamilyen formában minél hamarabb lakáshoz jussanak és minden demokratikus
 eszközt meg fogunk ragadni ennek érdekében, fórumot szervezünk,
 nyilvánosságot keresünk, ha kell, az utcára is kimegyünk.

 A történet egyelőre itt tart, de amilyen romabarát szabályozás van ma
 Magyarországon, előbb-utóbb biztosan kisírnak majd maguknak valamit és
 aztán beleröhögve az arcunkba, tovább élősködnek rajtunk. Nem kérdés, hogy
 az ügy törvényi szabályozásért kiállt, mert vérlázító, hogy ilyen
 megtörténhet, hogy egyáltalán eszükbe mer jutni ilyen követelés.

 Aki mondvacsinált okokból megtagadta ezt az országot és elment innen, az
 már többet ne akarjon visszajönni. Vagy ha igen, akkor az ilyen tettekért
 nem lakás meg segély jár, hanem börtön. Hazaárulásért.


 Azonban ilyen szabályozás jelenleg sajnos nincs, úgyhogy más megoldást kell
 találni.

 Az lenne a legjobb, hogyha a visszatérők beköltöznének egy-egy nagyszájú
 liberális cigányvédő otthonába. Most lehetne bizonyítani:  Mohácsi
 Viktória, Gusztos Péter, Kuncze Gábor. Most meg lehet mutatni, hogy, van
 fény az alagút végén.

 Elempé!!! Itt a lehetőség, fel lehet ajánlani egy-egy szobát!!!

 Most ne hallgasson Tamás Gáspár Miklós se, meg akik tele szokták sírni a
 médiát a cigányok  sanyarú sorsáról.  És itt a jó alkalom Németh Sándornak
 meg a Hit Gyülekezetének. Most meg lehet mutatni az együttérzést.

  Mindegyikőjük fogadjon be egy-egy cigánycsaládot!!

 Gyerünk, rajta hát!