Citi Bankos kálváriám

A történet már korábban kezdődött, de most láttam elérkezettnek az időt, hogy megosszam veletek…

Már vagy 10 éve van a citibanknál (szándékosan fogom kis betűvel írni ezeket a kis tetüket) hitelkártyám. Még abból az időből ragadt rám, mikor a T-Mobil-t Westel 900-nak hívták.
Szóval: Nem telt úgy 1 hónap az utóbbi pár évben, hogy ne hívtak volna fel, mert milyen megbízható, fontos ügyfél vagyok a számukra és ajánlanak a részemre csak most, csak nekem nagyon kedvező feltételekkel hitelt.
Nem volt  rá szükségem, ezért soha nem is tartottam rá igényt. Ezt nem nagyképűségből mondom, de inkább vártam és később vásároltam meg azt, amire éppen szükségem volt, hitel nélkül.
Most viszont adódott egy lehetőség. Eldöntöttük, hogy beszerzünk egy lakókocsit, és ettől fogva azzal járjuk az országot.
Első nekifutásnak arról szólt a dolog, hogy tavaszig kicsit összehúzzuk magunkat és majd akkor veszünk egyet. Igen ám, de annyira beleéltem magam, hogy elkezdtem körülnézni a neten.
Hát mit mondjak, nem volt egyszerű. Vagy a vontathatósági súly, vagy a papírok, vagy az ára miatt nem találtam megfelelőt.
Egyszer csak – teljesen véletlenül – ráakadtam álmaim lakókocsijára. Könnyű, rendezett magyar papírjai vannak, friss műszakival és árban is megfelelő.
Elkezdtem számolgatni, és arra jutottam, hogy 200.000.- Ft még hiányzik.
Na, gondoltam semmi gond, itt a citibank. Teljesen véletlenül – de tényleg - pont aznap jött 1 email, hogy már megint milyen fontos lettem citibankéknak, és most 24 órán belül mindenféle igaolás nélkül személyi kölcsönt kaphatok tőlük “kedvező” kamatra.
Villámgyors válasz, majd vártam a telefonra.
Másnap hívtak is, és telefonon keresztül “elbírálták” a hitelkérelmemet (amit ugye mint megbízható ügyfél) kértem.
Közölte velem a hölgy, hogy minden rendben, fáradjak be a helyi fiókjukba, és 24 órán belül megkapom a lóvét. Igaz, hogy “csak” 400.000.- Ft.-t tudnak adni, mert ez a minimál összeg. Húúú, mondom, de fasza! Még a végén fel is tudom szerelni, berendezni az igényeimnek megfelelően.
Időpont egyeztetés után (mert hát ez is kell ám egy ilyen komoly ügyfélnek mint én!), ezerrel téptem be a fiókba. Pénteki nap volt, úgy kéredzkedtem el a főnökömtől, a forgalom sem volt nagy péntek lévén, szóval csak egy kicsit voltam ideges.
Beérek a fiókba, és legnagyobb megdöbbenésemre közlik velem, hogy az az ügyintéző, akinek fogadni kellett volna, szabadságon van. De nem baj, foglaljak helyet. Rövid, mintegy 1/4 órás várakozás után már hívtak is. (Milyen szerencse, hogy a belvárosban olyan 300 Ft körül van a parkolás óránként.)
Felvették az adataimat. Itt azon kívül, hogy mikor sza..m utoljára, minden adatot kértek tőlem.
Már kezdett gyanús lenni a dolog, de tűrtem. Kérdeztem az ügyintézőtől, hogy miért van ezekre az adatokra szükség, mikor szerintük megbízható, régi, kiemelt ügyfél vagyok, és tudnak rólam mindent, ami kell. Ekkor ért a hidegzuhany: Hát a hitelbírálathoz! Milyen hitelbírálthoz? Kérdeztem én. Hisz’ önök ajánlgatták az általam jelenleg igénybe kívánt hitelt.
Hát el kell bírálni a hitelkérelmemet, amit ők ajánlottak fel.
És hogy pár szó is essék a “kedvező” kamatokról: Mikor ezt megemlítettem (mármint hogy a weblapon azt írták, hogy 24%-s kamatra adják a hitelt, annyit mondott, hogy hát ahhoz kell kereseti igazolás, meg kezesek, meg hogy az körülményes. Nem mintha lett volna félnivalóm, mert nem vagyok BAR-listán, a munkahelyemen 10 éve dolgozom, nincs tartozásom, stb., de nem akartam futkozni külön papírokért, mert szorított az idő. (a lakókocsi eladója ugyanis azt mondta, hogy ha a hétvégén elhozzuk, akkor adja annyiért, amennyit mondott.)
Tehát így lett volna 28% a kedvező hitel kamata.
Na mindegy. A hitelbírálathoz bediktáltam a VALÓS adatokat. Értem ez alatt a munkahelyem elérhetőségét, telefonszámát, stb. Tudni kell, hogy egy építőanyag kereskedésben dolgozok, ami azért elég közismert. Délután hívtak telefonon, hogy nem tudják elfogadni, mert titkos a telefonszám. Mi van? Kérdeztem én. Jó, akkor megadom a főnököm közvetlen mobilszámát. Jó, mondta az ügyintéző. Kis idő múlva ismét telefon, és közli velem, hogy mobilszámot nem tudnak elfogadni. Hiába bizonygattam én, hogy ez is a cég nevére szól, előfizetéses, nem feltöltő kártyás, stb. De ez őket nem hatotta meg. Mondta az ügyintéző, hogy ebből már csak hétfőn lesz valami.
Na ekkor bedurrant az agyam, és közöltem vele: Köszönöm, de nem tartok igényt a kedvezményes hitelükre. Elkezdett nekem magyarázkodni, hogy tisztába van vele, hogy ők ajánlották fel a “kedvezményes” hitelt, de értsem meg, náluk ez a szabály. Kösz nem kell!
Pánikszerűen felhívtam a biztosítómnál lévő üzletkötőmet, aki tájékoztatott, hogy semmi akadálya ilyen kis összegnek a felvételére az életbiztosításom terhére. (az a fedezet).
Ma volt is nálam (nem nekem kellett elmennem hozzájuk, házhoz jött!!!) és felajánlotta a hitelt mindenféle kedvezmény nélkül 13% kamatra. Nem tudom értitek-e a lényeget: Házhoz jön, fele annyi kamatra, mindenféle igazolások nélkül folyósítja a hitelt. Ez is túlzás (mármint a 13%), de jóval korrektebb az egész eljárás, mint a nagy tudású citibanknál.
A lényege az egésznek: 1 héten belül megérkezett a pénz a számlámra mindenféle megalázó tortúrák nélkül!!!

Hahó citibank! Nem kéne elgondolkozni az üzletpolitikán?   

Soha többé semmilyen nagy bankkal nem kívánok kapcsolatba lépni ezek után. Megmaradok a “kis” takarékszövetkezetknél.
Most, miután megkaptam, elárulom: A Répcelaki Takarékszövetkezet volt hozzám ilyen jószívű, és a saját pénzemre (az életbiztosításom) adott hitelt.
ui.: Kaptam a mélyen tisztelt citibanktól egy levelet, melyben közlik velem, hogy a kérésemnek megfelelően törölték a hitelkérelmemet. De miután megbecsült ügyfél vagyok, továbbra is állnak rendelkezésemre. ANYÁTOKNAK álljatok rendelkezésére a ravatalon!
Rohadt tetű bagázs. Mikor kell a lóvé nem adtok, mikor nem kell meg könyörögtök, hogy vegyem igénybe. Hát bekaphatjátok bő nyállal…